Ajurvéda

Debrecenben hozzák létre az első európai ajurvéda tanszéket, az erről szóló megállapodást szerdán írták alá a Debreceni Egyetem (DE) és az indiai AYUSH Akadémia vezetői.1

A fenti hír olvastán azt gondolhatnánk, az ajurvéda valószínűleg egy tudományosan megalapozott gyógyító rendszer, hiszen egyetemen fogják oktatni. Bizonyára nem létesülhetne áltudományos tanszék magyarországi egyetemeken. De vajon miért hiányzott eddig ez a módszer a nyugati orvoslásból? Elutasítottunk volna egy valóban hatékony rendszert, óriási összegeket fordítva gyógyszerkutatásokra? Érdemes megvizsgálni tehát, mi is az az ajurvéda.

Ősi gyógyító rendszer

 630px-Ayurveda_humors.svg Az ajurvéda India sok ezer éves kultúrájának a része. Már a legkorábbi védikus szövegekben olvashatunk olyan dolgokról, amikre a mai ajurvédikus módszerek alapulnak2. Az ajurvéda világképe szerint az embert három életenergia, úgynevezett dosha határozza meg3. Mind a személyiségtípusunk, mind az egészségünk a doshák arányaitól függ. A három dosha a vata (levegő), a pitta (tűz) és a kapha (föld). A doshák közül az erősebb határozza meg, milyen betegségekre vagyunk hajlamosak. Így például a vata az uralkodó bennünk, akkor soványak vagyunk, kicsi szemünk van, rekedt hangunk, a hosszú távú memóriánk pedig gyenge, ellenben a rövid távú jó4. Ugyan fantáziadús és életvidám emberek vagyunk, de idegességre, görcsökre, álmatlanságra, szorongásra panaszkodhatunk. Mit mond nekünk az ajurvéda ekkor? Vegyünk reggel meleg fürdőt, mert a vata szereti a meleget, kerüljük a túlzott megerőltetést, a hangos zenét, környezetünk legyen világos és tiszta. Napozzunk sokat. Együnk gyömbért és igyunk gyógynövényteát. Mondhatjuk, ez nem árthat, bár a nyugati orvolás szemszögéből nézve, nem is biztos, hogy bajainkra megfelelő megoldást ad.

Pulzuselemzés, masszázs, ízek harmóniája és egy kis vér

Ayurveda-Food Az ajurvéda nyolcféle diagnózist ismer5. Leggyakoribb a pulzus vizsgálata, de képes vizeletből, ürülékből, nyelvről, hangból, beszédből, érintésből, szemből és kinézet alapján is diagnosztizálni6. A kezeléseknél gyakori a masszázs7, melyet csavaró, ütögető, gyúró mozdulatokkal vagy éppen lábbal végeznek. A masszázs lefolyását, az alkalmazott olajok kiválasztását nagy mértékben meghatározza, hogy milyen testtípusba tartozunk. Az ajurvéda szerint ilyenkor speciális, ún. marmapontokat stimulálnak, amivel a szervezet öngyógyító mechanizmusait élesztik fel. Mivel szerintük a legtöbb betegség hátterében a felhalmozódott méreganyagok (ámák) állnak, ezért fontosnak tartják a megfelelő táplálkozást. Hat ízt különböztetnek meg (édes, sós, savanyú, keserű, csípős és fanyar), ezek hatásai pedig eltérőek az egyes testtípusok esetében, bár minden étkezésnek mind a hat ízt kell tartalmaznia. Így aztán az ajurvédikus leírások hosszú étellistákat tartalmaznak, amikkel szabályozni kívánják az ámák mennyiségét. További kezelési módok a hánytatás, hashajtás, beöntés, orrnyálkahártya kezelése és az érvágás8, de ismert olyan extrém kezelési mód is, mint a vizeletterápia9.

Mit mond a tudomány?

HS-Diagram Az ajurvéda kétségkívül komplex rendszer, még ha pár egyszerű elven is alapul. Van-e azonban tudományos megalapozottsága a módszernek? Sajnos azt kell mondanunk, hogy kevés. Nyilvánvalóan, ha odafigyelünk a táplálkozásunkra vagy környezetünkre, masszázssal segítjük vérkeringésünket, az hasznos dolog, a vizsgálatok szerint viszont nincs tudományos bizonyíték az ajurvédikus eljárások hatékonyságára10. Diagnosztikai rendszerük egyszerűbb problémák esetén, ha az látható is, működhet, de komolyabb betegségeknél a pulzus vagy a nyelv vizsgálata nem elég, főleg ha az inkább hagyományokon és nem orvosi metódusokon alapul. A kezelések némelyike pedig veszélyes is lehet, gondoljunk csak a hánytatásra, beöntésre vagy az érvágásra. A betegségek okát helytelenül tulajdonítja a felhalmozódott méreganyagoknak, nem ismeri a kórokozókat, a genetikáról nem is beszélve. Ezért a méregtelenítés, bármilyen érdekes táplálkozási kultúrával is kötjük össze, nem megoldás, egy komolyabb betegségnél pedig veszélyes is lehet a helytelen irányba történő kezelés. Konkrét tudományos vizsgálatokról ír Varga Máté az ajurvédával kapcsolatban11, ezek szerint diagnosztikája “pocsék hatékonyságú”, a vizsgálatok egyike sem tudott valódi hatásokat felmutatni, a vizeletterápia pedig “kifejezetten veszélyes is lehet”. A kezelésben használt nehézfémek akár mérgezőek is lehetnek, mint az ólom, a higany vagy az arzén12.

Konklúzió

Szilvássy Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora szerint “a nyugati orvostudomány nem tud mit kezdeni a krónikus betegségek megelőzésével, rehabilitációjával, nem tudja a választ arra, hogyan kell megőrizni az egészséget, míg az ötezer éves ajurvéda mindezt tartalmazza.” Ami megdöbbentő a fentiek ismeretében, valamint a rektor tudományos munkásságának fényében is. Szomorú látni, hogy a tudomány szentélyeiben is terjed az áltudományos, sarlatán módszerek használata, sőt külön tanszék is létesült a számukra. Az ajurvéda tehát semmiképp sem alternatívája a modern orvoslásnak, bár ősi hagyományokon alapul, a gyógyító módszerek csak a tudományos módszerek alkalmazásával voltak képesek legyőzni a járványokat, megemelni a várható élettartamot, drasztikusan csökkenteni a csecsemőhalandóságot, könnyen legyőzhetó betegségekké változtatni a régen halálos kórokat. A népi gyógyászat változatos, tudománytalan módszereit, legyenek azok bár a misztikus keletről származóak is, nem keverhetjük a modern orvoslással, ezek egyetemi rangra emelése modern világunk és az azt megalapozó tudomány elleni merénylet.